Légrády Sándor
Légrády Sándor (Budapest, 1906. szeptember 13. – Budapest, 1987. június 15.) festő, ötvösművész, bélyegtervező. Minden idők egyik legnagyobb magyar bélyegtervezője volt, akinek tervei alapján közel 50 éven át (1932 és 1980 között) jelentek meg magyar bélyegek. Ő tervezte még a Magyar Népköztársaság új címerét, az úgynevezett Kádár-címert is 1957-ben.
Az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán tanult, majd a Fővárosi Iparrajz Iskola díszítőfestő osztályán az üvegfestőszak növendéke volt. 1929-ben lett az Állami Nyomda grafikusa, ahol postabélyeg és általános értékpapír tervezéssel foglalkozott. 1932-ben jelent meg első ízben bélyege. E Szent Erzsébet-bélyegsorozat nemcsak pályája kezdetét jelentette, de mérföldkő volt a nyomda életében is, hiszen ezek a címletek készültek először a mélynyomásos technológia alkalmazásával. Ezt követően sorra kapta a tervezői megbízásokat, és a második világháború alatt is dolgozott, 1941-ben államtitkári kinevezést kapott.
Nevéhez kötődik többek között a Mátyás-templom kincseinek megmentése. 1948-ban kezdett újból bélyegtervezéssel foglalkozni. 1953-ban kapta egyik legnagyobb művészeti elismerését az Aachenben rendezett „Madonna bélyegek” kiállításon, ahol a „Patrona Hungariae” bélyegéért a harmadik díjat nyerte el.
Munkássága során közel 100 alkalmi és forgalmi bélyeget, bélyeg-sorozatot és blokkot tervezett a magyar történelem és kultúra kiemelkedő alakjairól, valamint jelentős eseményeiről. 74 éves koráig a Budai Várban működő Állami Nyomdában dolgozott, utolsó bélyegét 1980-ban készítette.
Forrás: Wikipédia
