Bélyeg (postabélyeg)

A postabélyeg nem más, mint a postai küldeményekre (levél, levelelzőlap, csomag, stb..) felragasztható és azok bérmentesítésére, vagy különböző postai pótdíjak (pl. ajánlási, expressz) lerovásának igazolására szolgáló kisméretű, többnyire papírra nyomtatott értékcikk.

1840 májusában Angliában jelent meg a világ első felragasztható bélyege, amely Viktória királynőt ábrázolta, ez lett a Penny Black és ezután indultak világhódító útjukra a bélyegek. Bevezetése Sir Rowland Hill volt, aki a szegények által is elérhető, kiszámítható, alacsony és egységes” díjszabást tűzött ki célul úgy, hogy a küldő fizesse meg a postai díjat. 

A postabélyeg elsődleges funkcióján túl a bélyegkibocsátó állam kultúrális és ideológia helyzetéről, történelméről, mindennapi életéről, stb. is tájékoztat. Minden bélyegnek legalább három története van. Az egyik arról szól, hogy mit, kit ábrázol és mi vezetett oda, hogy a bélyeg elkészüljön. A második a bélyeg készítése a tervezétől kezdve a gyártás végéig. A harmadik pedig arról szól, hogy mi történt a bélyeggel a gyártás befejezését követően.

A postabélyegek lényeges jellemzői:

• valamilyen megoldással (pl.: felragasztással a küldeményre rögzíthetők);
• értékjelzése van;
• a kibocsátó állam megállapítható róluk;
• ismételt felhasználás megakadélyozására értéktelenítésre (lebélyegzésre) alkalmas kivitelű;
• hamisítását és újrafelhasználást a törvény bünteti;
• kibocsátója a saját területén korlátlan postafelügyeleti jogot gyakorol
• nemzetközi postaforgalomban is érvényes, a kibocsátója tagja az Egyetemes Postaegyesületnek (UPU). 

A postabélyeg fogalmát jogszabály is meghatározza: "postabélyeg: az egyetemes postai szolgáltató által kibocsátott, a postai küldemények bérmentesítési díjának megfizetésére használható, a névértékére utaló jelöléssel ellátott olyan bélyeg, amely tartalmazza a „Magyarország” feliratot vagy annak idegen nyelvű megfelelőjét" Fontos megjegyezni, hogy a "bélyeg" büntetőjogi értelemben teljesen mást jelent, ezt majd a bélyeghamisítással kapcsolatban ismertetem.

Az első magyar postabélyegket 1871-ben adták ki, bár már az 1867-es kiadás is magyar megrendelésre készültek, hiszen a kiegyezés után létrejött az önálló magyar postaigazgatás.

1871. Kőnyomat - az első magyar postabélyeg

A postai díjszabás megfizetését a küldő nem csak postabélyeggel, hanem díjjegyes értékcikk megvásárlásával is leróhajta. Ez leegyszerűsítve nem más mint egy előre legyártott boríték, levelezőlap, vagy képeslap, amelyre rányomtatják a díjjegyet, vagy értékjegyet, aminek kinézete időnként megegyezett a forgalomban lévő bélyegek képével. Ezek az értékcikkek szintén a bélyeggyűjtés tárgyát képezik, de nem tekinthetők postabélyegnek.

 A postabélyegeket általában az alábbi filatélia jellemzőik alapján szoktuk vizsgálni:

• papír és vízjel;
• alkalmazott nyomdatechnikai és festék;
• fogazat;
• a hátoldal gumizása;
• értéktlenítés (postabélyegző).

Ezek ismeretében tudjuk azonosítani a bélyegeket, megállapítni a minőségét és megtalálni az értéknövelő és értékcsökkentő tényezőket.

A postabélyegek általában papírból készülnek, de nekünk is van olyan bélyegünk, melynek képét alumínium fóliára nyomtatták. A bélyegek általában négyszög alakúak, de nem számítanak ritkaságnak a más formák sem, így léteznek háromszög és kör alakú, de teljesen egyedi formájú bélyegek is. A bélyeggyártás nagyon hamar egyfajta művészetté vált. Ráadásul a bélyeggyűjtésnek köszönhetően remek üzletág is lehet belőle, hiszen a postának a bélyeggyűjtők nagyon nagy üzletet jelentenek. Miért gondolom így? Ha egy bélyeggyűjtő rendszeresen bélyegeket vesz a postán soha nem ad fel vele leveleket, az olyan mintha rendszeresen venném a buszjegyet, de mégsem szállnék fel a buszra soha ezekkel a jegyekkel.

A gyűjtők igényeinek kiszolgálására igen változatos lett a bélyegkiadások tárháza, így megjelentek a kisívek, a bélyegblokkok, a szelvényes bélyegek. A technika fejlődésével még kreatívabbak lehettek a bélyegtervezők, így nem csak hologramm fóliás bélyegünk van, de készült már hímzett, vagy épp paprika illatú bélyeg is.

Időnként hibás bélyegek is forgalomba kerültek ezek a gyüjtők nagy kedvencei lettek, így a "gyári selejt" a gyűjtők körében kinccsé váltak, mivel nagy ritkaságnak számítottak. Ezeknek a tévnyomatoknak mind külön története van. De valószínűleg innen származott az ötlet a postának, hogy megéri ritkaságokat gyártani. Ezért már a XX. század legelejétől gyüjői forgalomba bocsátott a posta perforálás nélküli (vágott) bélyegeket, amik a század végén még kiegészültek feketenyomatokkal, "zöld sorszámos" blokokkal és egyéb különlegességekkel. Mivel ezek lénygesen kisebb példányszámban készültek, így jelentősen értékesebbek mint az áltag kiadások.