A kőnyomtatás, vagy ismeretebb nevén (litográfia) A síknyomás legrégibb és legegyszerűbb formája. Az eljárás azon az elven alapul, hogy a zsír és a víz nem keveredik egymással. A nyomókövet első lépésben simára csiszolják, majd a rajz vonalait zsíros festékkel felviszik. A követ ezután híg salétromsavval maratják, majd a felmart felületet mézgaoldattal átitatják. Az ily módon kezelt felületre már nem tapad a festék, csak a rajz vonalain marad meg, innen kerül át a papírra.
A magyar bélyegek közt mindössze 5 kiadást találunk ami kőnyomtatással készült:
- 1871. Könyomat sor I. Ferenc József arcképével
- 1871. Hírlabélyeg - kőnyomat kiadása
- 1873. Távírda bélyegek - kőnyomat kiadása
- 1919. Magyar Tanácsköztársasági arcképek sorozat
- 1920. Hadifogoly sorozat.
A kőnyomtatással készült nyomat jellemzője, hogy halvány színük matt, a kontúrok életlenek, a vonalak szakadozottak, a vékony vonalak és finom részletek eltűnnek. Leginkább ezen jellemzők alapján lehet megkülönböztetni, az azonos bélyegképpel kiadott réznyomatos bélyegektől. A réznyomtatással készült bélyegek színe sokkal élénkebb, a kép kontúrjai élesek, kidomborodók, az egyes szálak is jól kivehetők, a vonalak élesen látszanak.
A különbségek jól láthatóak az 1871-es kiadás 10 krajcáros értékeit megfigyelve és ugyanazon részleteinek nagyított képein is.
|
|
A Szépművészeti Múzeumnak köszönhetően rövid videóban megismerkedhettek a litográfia készítéssel:
|
|
