A bélyegek nyomtatásához legelőször a magasnyomást alkalmazták, amelyet (mivel ezzel az eljárással nyomtatták Gutenberg óta a könyveket) könyvnyomásnak is neveznek a filatéliában. A könyvnyomtatás lényege leegyszerűsítve, hogy szövegeket szedett betűkkel és számokkal nyomtatnak papírra.
A bélyeg előállításánál azonban a szedésnek csak másodlagos szerepe van, mivel a bélyegeknek általában a rajtuk szereplő szövegen és számokon kívül rajza is lévén, nyomóformájukat nem szedéssel, hanem véséssel állítják elő. A szedésnek utólagosan benyomott értékszámok, felülnyomások, ívszélek betűvel, számmal való ellátása stb. esetében, van csak szerepe.
|
|
A magasnyomtatás során a nyomódúc felületéből azok a részek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják, ill. a festékezés és a nyomtatás után a festéket a papírra viszik át. A nyomás az eredeti vésetről különféle eljárással (sztereotipia, galvanoplasztika, elektrotipia, stb..) sokszorosított nyomódúcokból összeállított nyomólemezzel történik. A nyomólemez lehet sík (pl.: kézisajtó), ívelt, vagy hengerpalást felületű. Az egyenletes nyomat eléréséhez a festékezett felületnek a lehető legtökéletesebben kell illeszkedni a nyomóalapon lévő felülethez. Ezt aláegyengetéssel (finomnyomat), vagy lágy filclemez közbehelyezésével (durvanyomat) érik el. A magasnyomtatás kontúrja éles, a nagy nyomás hatására a festék az egyes vonalak, ábrák szélei felé nyomódik, így középen vékonyabb a festékréteg, valamint a papír a hátoldala irányába átdomborodhat.
|
|
A kőnyomtatás mellett, könyvnyomtatást is használtak az 1871-ben kiadott első hírlapbélyegünk gyártása során. Ezt követően ezzel az eljárással készültek a legnagyobb példányszámban kiadott forgalmi soraink: a fekete számú krajcárosok, a turul, az arató-parlament, a Hivatalos, valamint a pengő-filléres sorozatok legtöbb bélyege és persze ezek felülnyomataik, 1928. óta azonban nem készült könyvnyomtatással bélyeg.
 1888. Feketeszámú (sztereotip) krajcáros 3K - könyvnyomtatás |
