A Magyar Posta Kass János Kossuth-díjas grafikus, szobrász és bélyegtervező orvosportré-sorozatából 1987-ben, illetve 1989-ben 5-5 rézkarc felhasználásával egy-egy sorozatot bocsátott forgalomba.

Az egyedülálló alkotásokat a művész 355 × 250 mm-es méretben készítette el 1982-ben. Ebben az írásomban az Orvosok I. bélyegsorozaton szereplő személyeket mutatom be.

A bélyegsorozatot (MBK 3839-3843) 1987. március 31-től 1989. december 31-ig árusították. Példányszáma: 379 000 fogazott és 4 700 vágott sor.

 

2 Ft - Hippocrates (Kr.e. 460 körül- Kr.e. 377 körül)

Hippokratész, az orvostudomány atyja

Hippocrates (magyar átírásban Hippokratész) görög orvos Kr. e. 460 körül született Kosz szigetén. Korában az orvostudomány - ha lehet ezzel az összefoglaló szóval jellemezni az akkori gyógyító tevékenységeket - az emberek egészségi állapotát különböző hiedelmekhez kapcsolta. Úgy tartották, hogy a megbetegedések az istenek haragjának, illetve a tőlük való elfordulásnak következményei. Hippokratész azonban azt állította, hogy minden testi baj mögött természetes kiváltó okok állnak, nem lehet mindent pusztán a filozófia oldaláról vizsgálni. Koszon orvosi iskolát alapított, ahol közvetíthette újdonságnak ható tanait a tanítványai számára.

Írásait az újkorban Corpus Hippocraticum (Hippokratészi gyűjtemény) néven adták ki, amely mintegy 60 darab orvosi témájú értekezésből (könyvből) áll. Nem lehetünk biztosak abban, hogy az egész gyűjteményt ő írta, hiszen tanításai sok emberre voltak hatással. Egy biztos, az írások szemlélete az ő filozófiáját tükrözi. Később Platón és Galenus is hivatkozott a munkájára, építettek korszakalkotó elgondolásaira és tapasztalataira. A gyűjtemény témái többek között kórjóslatok, járványok és betegségek, éghajlat, levegő és vizek, a kritikus napok, sebek és belső bajok, valamint a nőgyógyászati betegségek. Erkölcsi kérdésekkel is foglalkozott, mint a tisztesség, az orvos személye és a törvény.

Úgy gondolta, hogy a betegségek hátterében a négy testnedv (haima - vér, kholé - sárga epe, melankholé - fekete epe, phlegma - nyálka) aránytalan eloszlása áll, ezek nem megfelelő keveredése okozza a bajokat. A nedvkórtan természettudományos magyarázat volt a betegségekre a korábbi filozófiai, vallásos megközelítésekkel szemben. "Gyógyszered legyen az ételed, s ételed legyen a gyógyszered" mondása a helyes táplálkozásra, az egyensúlyra, a szervezet ellenállóképességének megerősítésére figyelmeztet.

Műveinek egyik leghíresebb része a máig gyakran emlegetett hippokratészi eskü (Horkosz). Meggyőződése volt, hogy orvosi tevékenység nem létezhet erkölcsi tisztaság, illetve az orvosetikai törvények betartása nélkül. 

Számos új orvosi kifejezés megalkotásával, a sebészi tisztaság hangsúlyozásával Hippokratészt ma az orvostudomány atyjának tekintjük.

4 Ft - Avicenna (kb. 980-1037)

Avicenna, az orvosfejedelem

A Római Birodalom felbomlását követően a Kelet-Római Birodalom területén élénk kulturális és tudományos élet bontakozott ki. A keleti orvoslás jelentős alakja volt Ali Al-Huszein Ibn Abdullah Ibn Szina arab orvos, latinosan Avicenna. Apja jóvoltából már gyerekkorában kiemelkedő tudású emberek vették körbe. Kivételes emlékezőtehetségének és tudásszomjának köszönhetően 21 éves korára az általa tanulmányozott tudományok mindegyikének mesterévé vált, legyen az jog, filozófia vagy logika. Megbecsült, nagytudású udvari orvos lett, eredményeiről, meglátásairól több könyvben is olvashatunk.

A Kitáb as-Sifá (A gyógyítás könyve) című munkája egyedülálló részletességgel tárgyalja a logika, természettudományok, lélektan, geometria, csillagászat, számtan és zene témaköreit. Munkáit olvasva rájöhetünk, hogy gondolkodására nagy hatással volt Arisztotelész is. Avicenna rendszere Isten köré szerveződik, állítja, hogy ő szükségszerűen kell, hogy létezzen, és egyedül benne egyesülhet a lényeg és maga a lét. 

Az Al Quanum fi at-Tibb (Az orvostudomány kánonja) szerte a világon elismert mű, mely enciklopédiaszerűen olvasztotta magába a Római Birodalomban élt görög orvosok eredményeit, valamint az arab-perzsa tudományok következtetéseit. Kutatásokat végzett a kórokok területén: állítása szerint az egészségre alapvetően a szervek és a testrészek, illetve a levegő, alvás, ételek és italok vannak hatással. Tanulmányozta a pulzus jelenségét, melyet kezdetleges diagnosztikai paraméterként tudott értékelni.

Foglalkozott a fájdalom és annak csillapítása kérdéskörével is, gyógyszerhatástani kutatásai szintén jelentősek voltak. Az egyes kórok (szem- és tüdőbaj, hallásproblémák, mozgásszervi betegségek) kezelésére konkrét javaslatokat is adott.

Könyveit latinra fordították és évszázadokon át tanultak belőlük. Noha később, sok száz évvel a halála után az arisztotelészi filozófia alapjai avíttá váltak, elvitathatatlan érdeme az orvostudomány gyarapítása, számos elgondolása máig helytálló. Nem véletlenül hívják őt ma is orvosfejedelemnek.

4 Ft - Ambroise Paré (1510-1590)

Paré, a harcterek sebésze

Paré, francia sebész, a XVI. század szülötte. A közép- és újkori csatákban megsérült emberek kezelése szinte megoldhatatlan feladat elé állította az orvosokat. A vérző sebeket jobb híján forró lándzsavéggel égették ki, mely viszonylag hatékony vérzéscsillapító volt, de a sterilitás hiánya miatti vérmérgezés általában a sérült halálát okozta. Másik eljárás volt, hogy forró olajokat kentek a sebre gyógyítási céllal - több-kevesebb sikerrel. Paré rájött, hogy elsősorban a tisztaság hiánya okozza a sérülések elfertőződését. A poros, üszkös harctéren számos esettel találkozott élete során.

Egy alkalommal elfogyott az olaj. Ennek híján terpentint, rózsaolajat és tojássárgáját tartalmazó kenőcsöt kevert, amellyel ellátta a sérülteket. Másnap csodálkozva látta, hogy a sebesültek közül többen még mindig életben vannak. Persze ő még nem tudhatta, hogy a terpentin fertőtlenítő hatásának köszönhették egyesek a gyógyulást, ugyanakkor ez a tapasztalat arra sarkallta, hogy komolyabban foglalkozzon a sebésztudománnyal.

A rendkívüli helyzetek során számos újítást vezetett be, mint például az érfogó, amellyel az ereket zárta le, hogy megállítsa a vérzést. Amputáció után öltéseket alkalmazott, illetve a hiányzó testrész pótlásaként művégtagokat készített fémből, fogaskerekek és egyéb mechanikus eszközök felhasználásával.

A csaták során szerzett ismereteit végül 1545-ben egy francia nyelven írt könyvben foglalta össze, amelynek a La méthode de traicter les plays faictes par hacquebutes (A golyó által ejtett sebek kezelési módja) címet adta. Később más nyelvekre is lefordították, így a tábori orvosok és a felcserek kézikönyvként használhatták.

Előremutatóan foglalkozott a fertőző betegségekkel, a szülészettel, a fejlődési rendellenességek mellett tanulmányozta az általa elítélt kuruzslók tevékenységét is. Parét 80 évesen érte természetes halál Párizsban. El nem múló emlékét számos egészségügyi intézmény őrzi Franciaországban.

4 Ft - William Harvey (1578-1657)

Harvey, a vérkeringés felfedezője

Még a XVII. században is csak homályos elképzelések voltak arról, hogyan működik a szív, illetve mi célt szolgál a vér a szervezetben. Galenus és Arisztotelész tanai alapján valami olyasmit képzeltek el, hogy az élelem a szívben vérré válik, és ott a folyadékként felmelegedve folyik tovább az erekbe. Akkoriban már különbséget tudtak tenni vénás és artériás vér között a színük alapján, de következtetésük hiányos és hibás volt. Úgy gondolták, hogy a vénákon folyó sűrű és sötétebb folyadék a májból ered, a piros, hígabbnak tűnő artériás vérnek forrása a szív.

Harvey, az angliai születésű orvos tanulmányait a padovai orvosi fakultáson szerezte. Mikor visszatért hazájába, felesége, Elisabeth Brown, I. Jakab angol király orvosának lánya révén az Orvosi Kollégium tagjává választották, így a tudományos életben ismertté válhatott a neve.

Az ókorból származó téziseket vizsgálatokkal, tapasztalati úton sikerült megcáfolnia. Úgy sejtette, hogy a vérnek mindenképpen keringenie kell az erekben a szíven keresztül. Mire alapozta ezt? Mérésekkel megállapította, hogy minden szívveréskor kb. 2 uncia (56,7 g) vér hagyja el a szívet. Ha percenként 72 dobbanással számolunk, akkor ezzel egy óra alatt 240-245 kg aortába pumpált vér adódna, amely megmagyarázhatatlan tömeget jelentene egy átlagos ember esetében. Arra következtetett, hogy a vénáknak és az artériáknak valamilyen módon összeköttetésben kell lenniük egymással, hiszen mi pótolná az elfolyó vérmennyiséget? 

Harvey ugyan szabad szemmel nem láthatta, de megsejtette a kapillárisok létezését. Csak később, a mikroszkóp feltalálását követően tudta igazolni az itáliai Marcello Malpighi a szerveinket behálózó hajszálerek jelenlétét. 

Találóan fogalmazta meg a szív szerepét:

"A szív mint egy királyság fejedelme, akinek kezében van a legfőbb és legmagasabb tekintély, mindent ő ural, ő a kezdet és az alap, ahonnan minden hatalom ered és amelyen minden hatalom nyugszik az élőlények testében."

Az 1628-ban megjelent Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Anatómiai értekezés az élőlények szívének és vérének mozgásáról) című művében publikált eredményei korszakalkotónak számítottak, és megalapozták a modern fiziológia tudományát.

 

6 Ft - Semmelweis Ignác (1818-1865)

Semmelweis, az anyák megmentője

Semmelweis 1818-ban Budán született. Édesapja szerette volna, ha fia hadbírói pályára lép, ezért beiratkozott a bécsi egyetemre jogot tanulni. Ez azonban nem tartott sokáig, ugyanis egy év elteltével - egy anekdota szerint az orvosnak tanuló Markusovszky Lajos barátságának köszönhetően - átiratkozott az orvosi szakra. A szülészmesteri és sebészdoktori oklevelek megszerzése után állást kapott a bécsi közkórházban, az Allgemeines Krankenhausban.

A szülészeten végzett munkája során feltűnt számára a kimagasló csecsemőhalálozás. Az I. számú klinika szülészeti osztályán orvostanhallgatók és orvosok, míg a II. számú osztályon bábák foglalkoztak a várandós anyákkal és az újszülöttekkel. A hallgatók a boncterem után napjukat a szülészeti osztályon folytatták. A statisztika azt mutatta, hogy az I. osztályon jóval magasabb a gyermekhalandóság rátája, mint a II. osztályon. A halál oka vérmérgezés (szepszis) volt, amely gyermekágyi lázként mutatkozott meg. Semmelweis összefüggést vélt felfedezni a korábban boncolás során megsérült és később vérmérgezésben meghalt Jakob Kolletschka bécsi tanár és a gyermekágyi lázban elhunyt anyák szervi elváltozásai között. Kereste annak módját, hogyan állítsa meg ezt a szomorú tendenciát: többféle vegyszert is kipróbált, azonban egy különös véletlen folytán a hullamérgek ellen a klórmész bizonyult a legmegfelelőbb  ellenszernek. Az orvosokat klórmeszes oldattal való kézmosásra kötelezte, amely nagyon népszerűtlen döntés volt. Kollégái és a hallgatók tiltakoztak a kényelmetlen procedúra ellen, sőt Johann Klein professzor, a klinika vezetője nyíltan szembeszállt vele. Ugyan a számadatok egyértelműen bizonyították Semmelweis igazát, hosszú küzdelmeket kellett folytatnia. Számait, magyarázatait nem vették komolyan, a gyermekágyi láz okait különféle hiedelmekkel igyekeztek megindokolni. Egyes teóriák szerint a földből jövő kigőzölgések, mások szerint a csillagokból jövő sugárzások álltak a láz mögött. Emiatt zárt helyiségekben vezették le a szüléseket, a sugárzás kivédésére pedig tükröket állítottak az ablakba, hogy visszaverjék a káros hullámokat.

Semmelweiset azonban igazolták a számok. A kézmosás hatására csökkenni kezdett a mortalitás aránya. Mikor a bécsi kórházban lejárt a megbízatása, Klein professzor nem hosszabbította meg azt, ezért hazatért. A halálozási számok a bécsi közkórházban ismét emelkedni kezdtek, de itthon, Pesten tiszteletbeli főorvosként a Szent Rókus Kórház szülészeti osztályán néhány év alatt 1 % alá szorította le a gyermekágyi láz miatti halandóságot. 1861-ben megjelent német nyelven a Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz ok-okozati összefüggései, fogalma és megelőzése) című könyve, amelyben világossá tette, hogy a gyermekágyi láz a vérmérgezés egy fajtája, amely fertőzés útján jön létre.

Magyarországon hallgattak szavára. A fertőtlenítés, azaz a mai értelemben vett aszepszis körében végzett kitartó, áldozatos munkája nemzetközi körben sajnos csak később, a kórokozók felfedezésével nyert elismerést. Legyünk büszkék Semmelweis Ignácra, az anyák megmentőjére és a kórházhigiénia megalapozójára!

A cikk 2020. október 14-én jelent meg a Mesél a bélyegalbum blogon. 

Források: