A "Nagy Októberi Szocialista Forradalom" (NOSZF) megünneplése ma már csak az idősebb korosztály emlékezetében él. A hivatalos szovjet propaganda szerint november 7-én a munkásosztály, élükön a bolsevikokkal, fegyveres felkeléssel megostromolta Péterváron a Téli Palotát és ezzel elsöpörték a regnáló Ideiglenes Kormány utolsó maradványait, véget vetve az évszázadokon át tartó kizsákmányolásnak és szenvedésnek. 

De mi történt Oroszországban 1917-ben? Ma már ennyi év távlatából nem feltétlenül ismert tény, hogy az országon a XX. század elején több forradalom is végigsöpört. Ezek a felkelések a pártállami évtizedek alatt elvi szinten összemosódtak, és kialakult egy közkeletű tárgyalásmód, amelyet átvett a szocialista államok propagandája és folyamatosan sulykolt. Természetesen a bélyegek sem maradhattak ki a propaganda eszköztárából: szovjet és magyar bélyegekkel illusztrálom írásomat. 

Az első részben megkísérlem feltárni az előzményeket is, hogy lássuk, mi vezetett az események kialakulásához.  Az orosz-szovjet történelem e szakasza meglehetősen bonyolult, így természetesen nem vállalkozom történészi mélységű értekezésre. A poszt második felében pedig néhány példán keresztül érzékeltetem, milyen módon gyökeresedett meg a forradalom mítosza. 

Előzmények

Az 1917. november 7-i és az azt megelőző események megértéséhez szükség van arra, hogy közelebbről megvizsgáljuk a század eleji történéseket.

Az 1905-ös forradalom

Oroszország a XX. századot 1905-ben forradalommal indította. Kirobbanásának okait viszont ennél régebben kell keresnünk. Az Orosz Birodalom társadalmának 80 %-át a parasztság tette ki, amely társadalmi osztály nem rendelkezett elegendő földdel. Szergej Nyefjodov, orosz történész szerint pedig lehetőség lett volna rá: a hatalmas területű állam bővelkedett a jó termőterületekben, azonban ezek túlnyomó többsége a gazdag földbirtokosok kezében volt. II. Miklós cár elutasította a földosztást, így a szegény parasztság és az állam között nőtt a feszültség, fokozódott az elégedetlenség. Forradalom tört ki, amelyet folyamatosan újraéledő parasztlázadások tarkítottak, de ez akkor még nem tudta megrengetni a Birodalmat. A cár leverte a megmozdulásokat. [2]

Wojciech Kossak festménye: Véres vasárnap [1]
Miklós cár parancsot adott, hogy a karhatalom lőjön a tömegbe

Belépés az első világháborúba

1914-ben az Orosz Birodalom az antant oldalán belépett a világháborúba. A háború az orosz félnek tetemes pénzügyi kiadással járt, a hadsereg megfelelő felszereléssel való ellátottsága állandóan probléma volt. Elsőként fegyverben és lőszerben keletkezett hiány, majd az állam teljesen eladósodott. Nehézséget jelentett a besorozott parasztság megbízhatatlansága is: a földosztás elmaradása miatt ugyanis kevesen voltak hűségesek a cárhoz.

Menekülő oroszt parasztok 1915-ben
(A Bundesarchiv felvétele, Bild 146-1987-028-03)

 

A gazdaság alapjai megrendültek, az állam hiteleket volt kénytelen felvenni, de még ebből sem tudták fedezni a háború kiadásait. Az elszabaduló infláció, az élelmiszerhiány oda vezetett, hogy az éhezés és az általános elégedetlenség hatására lázadások törtek ki. Egyre gyakrabban volt példa arra, hogy a zendülések leverésére kivezényelt, korábban a cárhoz hű kozákok megtagadták a parancsot. A hadsereg oly mértékben demoralizálódott, hogy az orosz katonák inkább önként megadták magukat az ellenségnek, mintsem a cárt szolgálják. Sokan dezertáltak is. 1916-ra már a Birodalom is kezdte felismerni, hogy valami nincs rendben. A Duma liberális ellenzéke a tömegeket nyugalomra próbálta inteni, nehogy ismét forradalom törjön ki, mely az államhatalom összeomlásával fenyegetne. [2]

1917 - a februári forradalom

Még a világháború alatt, 1917 februárjában spontán forradalom robbant ki, amelyben kicsúcsosodott a régóta összegyűlt harag és elégedetlenség. Kibontakozásában fontos szerepet játszott, hogy a kenyérhiány miatt utcára vonuló asszonyokkal szemben már végképp nem volt képes fellépni a cár iránti lojalitását elvesztő katonaság - tömegesen álltak át a felkelők oldalára. Sokan úgy tartják, valójában nem kellett megdönteni a cári rendszert, mivel az rövid idő alatt magától összeomlott. [2]

Megalakult az Ideiglenes Kormány, amelynek - főként a régi vezetésből kikerülő - tagjai  alkotmányos viszonyokat szerettek volna. Ebben támogatták őket a nagy tömegbázissal rendelkező eszerek (parasztpártiak), illetve a mensevikek (szociáldemokraták). Az ekkor még erőtlen forradalmi szociáldemokraták (bolsevikok) azonban szemben álltak a kialakuló rendszerrel. A kormány számos demokratikus intézkedést hozott (politikai amnesztia, költözési szabadság, a kereső tevékenység szabad megválasztása stb.), és előirányozta az Alkotmányozó Gyűlés összehívását, amelyet a bal- és jobboldal centrumpártjai támogattak. A Gyűlés megválasztását viszont halogatták, mert azt szerették volna, ha a helyi önkormányzatok megválasztása után kerülne erre sor, valamint meg akarták várni a frontról hazaérkező katonákat is. [3]

A kettős hatalom árnyékában

A válságot tovább mélyítette az ún. kettős hatalom sajátos helyzete. A megalakuló kormánnyal párhuzamosan tanácsok (szovjetek) alakultak, amelyek a szervezetlen hétköznapokban ellátták a helyi irányítást, a lakóközösségek, üzemek életének részévé váltak. Ezek a szerveződések nem politikai pártokként működtek: irányvonalukat az éppen bennük többségben lévők ideológiája (bolsevikok, mensevikek, eszerek stb.) határozta meg. A fővárosban a Petrográdi Szovjet már országos szervként működött, amely tevékenységébe bevonta a parasztságot is. Alapvetően mérsékelt irányzat volt rá jellemző, bizonyos fokig támogatta az Ideiglenes Kormány politikáját is.

Ebben a helyzetben nem tudtak érvényre jutni a mérsékelt és a kompromisszumot kereső csoportok, az emberek azonnali, gyors változást akartak. A forradalom benne volt a levegőben. Csak a követelések mögé lehetett beállni, aki a változások igényével szembement, azt elsöpörték. Napjainkban erre a zűrzavaros időszakra az orosz történészek a szmuta (zűrzavar) szót használják, az időszak kutatói egyenesen szmutalógiáról beszélnek. [4]

Mi foglalkoztatta leginkább az oroszokat? A háború mielőbbi befejezése, illetve a földkérdés gyors és igazságos rendezése! Az Ideiglenes Kormány időhúzásának az lett az eredménye, hogy az új hatalom napról napra hiteltelenebbé vált a tömegek szemében, hiszen sem békekötés, sem földosztás nem történt. Az orosz történelemben nem alakult ki korábban olyan erős középosztály, amelyre támaszkodhatott volna az új vezetés. Világossá vált, hogy a tömegeket elsősorban az a politikai oldal nyerheti meg, amely e két követelést teljesíti.

1917 elején még maga Vlagyimir Iljics Lenin is úgy gondolta, hogy ő és kortársai nem fogják megérni az forradalmat, de amikor áprilisban emigrációjából hazatért, máshogy látta a helyzetet. Áprilisi téziseiben kiadta a szocialista pártokat politikailag egyesítő, ugyanakkor a polgári pártoktól elhatároló jelszót: "Minden hatalmat a szovjeteknek!". Ez akkor még nem a bolsevik diktatúrát jelentett, csupán rendezte a szocialisták sorait.

Propagandájuk egyenlőségen és demokrácián alapuló rendet ígért, egyúttal támadta az érdemi döntést (értsd béke és földosztás) meghozni képtelen Kormányt, a mensevikeket és az eszereket. [2][3]

Minden hatalmat a szovjeteknek! Békét a népnek! - hirdeti egy 1987-ben kiadott szovjet bélyegblokk a forradalom 70. évfordulóján

 

1917 - októberi forradalom 

Lenin a tömegek hangjára figyelt. November 7-én (a régi naptár szerint október 25-én)  kitört a forradalom. A Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusán, mely a forradalom idején zajlott, kihirdették a földről és békéről szóló dekrétumot, amellyel a földet a parasztok kezébe adták, illetve jelezték az ország kilépését a háborúból. Megalakult a Népbiztosok Tanácsa és proletárdiktatúrát vezettek be. Leninék ezzel maguk mellé állították a parasztságot.

A fentebbi bélyegblokkon bal oldalon látható a Szmolnij Intézet, amely a forradalom napjaiban az új kormányzat székhelyének, az Összoroszországi Kongresszusnak, illetve Lenin dolgozószobájának adott helyet. Az alsó sávban a kiadott dekrétumok részletei figyelhetők meg.

A mítosz

A november 7-i Nagy Októberi Szocialista Forradalom, oroszul Великая Октябрьская социалистическая революция történetét heroikus, tökéletesen megtervezett eseménysorozatként írták le a sztálini és az azt követő időkben időkben. A Szovjetunió és a többi szocialista állam mindig is origóként tekintett '17-re, igazodási pont volt politikailag és kulturálisan egyaránt.

Maga az elnevezés párhuzamot vont a "Nagy Francia Forradalommal", amikor Párizsban a feldühödött emberek megdöntötték a monarchiát. Az orosz nyelvben két szó létezik a "nagy" szóra: a bolsoj és a velikij. Előbbi csak méret- vagy mennyiségbeli nagyságra utal, míg az utóbbi a történelmi horderejű, szinte már emberfeletti nagyságot fejezi ki. [4]

A forradalom megnevezésében természetesen a velikij formát használták. Ma már persze mindkét eseményt egyszerűen francia, illetve októberi forradalomként szokás emlegetni.

Egy 1979-es kiadású útikönyvben így jelent meg a NOSZF a történelmi ismertetőnél: [5]

"1917. november 6-7-én [...] a petrográdi munkások, a forradalmi érzelmű katonák és matrózok támogatásával átvették a hatalmat a városban és kikiáltották a szovjethatalmat. Ez volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely rövid idő alatt egész Oroszországban győzött, s amely létrehozta a világ első szocialista államát." 

A hatalomátvétel nem volt ennyire pillanatszerű. Hosszú és véres polgárháború követte, amelyből végül a bolsevikok kerültek ki győztesen.

Kononov Igaz történetek Leninről c. könyvében [6] olvasható legenda szerint 1917. november 7-én 

"[...] komor, sötét éjszaka volt. Az utcán nem égtek a lámpák. A Néván néma óriásként őrködött a sötétben a bolsevikok cirkáló hajója: az Auróra. A hajón minden fényt eloltottak, és az ágyúcsöveket a Téli Palota felé irányították. Az utcákon máglyák lobogtak. Tüzüknél vörösgárdisták melegedtek, várták a parancsot a támadásra. A Néva összes hídjait fegyveres munkáscsapatok szállták meg." 

Mint tudjuk, Lenint Sztálin követte később a hatalomban, akinek a történelemkönyvek írói igen előkelő és központi helyet találtak a forradalmi eseményekben. Kononov regényszerű írásából megtudhatjuk, hogy 

"[...] Sztálin összekötőt küldött Lenin illegális lakására. A Központi Bizottság a Szmolnijba hívta Lenint. Ekkor Lenin, mit sem törődve a rendkívüli veszéllyel, a felkelés kezdetének percében a Szmolnijba sietett. [...] A felkelés összes szálai a proletárforradalom lángeszű stratégájának, Vlagyimir Iljics Leninnek és legközelebbi tanítványainak, Sztálinnak és Szverdlovnak a kezében futottak össze." 

Sztálin tehát - a könyv lapjain - a forradalom tevékeny részévé vált.

1954. Lenin halálának 30. évfordulójára kiadott sorozat. Figyeljük meg, hogy a 60 filléres bélyegen Sztálin Lenin mellett, jól látható helyen szerepel
(MBK2008: 1411-1413, tervezte: Nagy Zoltán, árusították: 1954. január 21. - 1955. január 21., 
példányszám megsemmisítéssel: 166 201 fogazott, 2 500 fogazatlan)

 

A történet leírja, hogy a vörösgárdisták, a katonák és a bolsevikok oldalára átállt matrózok bevették Petrográd nagy részét. Tulajdonképpen a főváros már a felkelők kezén volt, csak a Téli Palota és a környékét nem vették be, ahol az Ideiglenes Kormány barikádozta el magát. A felkelők csak a jelre vártak.

"A Szmolnijban Lenin jóváhagyta a Téli Palota elfoglalásának végleges tervét, és követelte, hogy a lehető leggyorsabban hajtsák végre. A palota körül lassan összeszorult a gyűrű, ahhoz azonban, hogy a Néva felől el lehessen érni a palotát, szükség volt a Nyikolajevszkij és a Palotai híd elfoglalására, mert ezeket a kadétok tartották megszállva."
1951. Nagy Októberi Szocialista Forradalom
(MBK2008: 1267-1269, tervezte: Légrády Sándor, árusították: 1951. november 7. - 1952. február 29., 
példányszám megsemmisítéssel: 375 570 fogazott, 4 000 fogazatlan)
Az 1951-ben kiadott alkalmi bélyegsorozat 40f -es címlete a Téli Palota ostromát jeleníti meg. A 60 filléres címleten Lenin látható, ahogy a vöröskatonákhoz intézi gyújtó hangú beszédét. A legnagyobb értékű bélyegen pedig az emberiség két "legnagyobb tanítója", Lenin és Sztálin tekint a fényes jövőbe.

 

"[...] a palota környékére újabb és újabb munkáscsapatok érkeztek. [...] egy száguldó kerékpáros érkezett a palota felé, feje felett valami fehéret lobogtatva. A Forradalmi Katonai Bizottság ultimátumát hozta az Ideiglenes Kormánynak, amelyben bombázással való fenyegetés mellett a palota és a kerület központjának átadását követelte. A Péter-Pál-erőd és az Auróra cirkáló készen álltak a tűz megnyitására.

Az ultimátumban jelzett határidő letelt. A Péter-Pál-erőd és az Auróra cirkáló figyelmeztető lövéseket adtak le, vaktölténnyel. Egy tábori ágyú lövedéke a palota párkányára esett. Valamennyi ablakban kialudt a fény, még sűrűbb lett az éjszaka sötétsége. Megindult az éjjeli harc a palota birtokáért.

A Péter-Pál-erődítmény ágyúi adtak jelet a palota második ostromára. Egyik pillanatban az ablakok visszaverték az Auróra fényszórójának sugarait, bátor csoportok a kórház felől betörtek a palota épületébe, és rábírták a kadétokat a céltalan ellenállás beszüntetésére. A visszavonuló kadétok nyomán a rohamozók benyomultak a kapuba és az épületbe.

Az ország új gazdái – egyenruhás munkások és parasztok – haladtak fel a Téli Palota lépcsőin, feltárva a palota 1786 ajtaját. A Vörösgárda kemény lépteitől visszhangzott a cári palota 1050 termének és szobáinak boltozata." [7]

 

A forradalom emlékezete

A mítosz szerint az orosz forradalomban a munkások és a parasztok a Bastille helyett tehát a Téli Palotát, a cári és a "polgári, burzsoá" rendszert megtestesítő székhelyt ostromolták meg. Az 1980-as években is tartotta magát az a megszégyenítő narratíva, amely szerint "Itt ülésezett Kerenszkij Ideiglenes Kormánya a kormányfő nélkül, aki akkor már nem volt a többiekkel, mivel megfutamodott az események elől. Nőnek öltözött és amerikaiak segítségével elmenekült." [8] 

Font Márta, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula Oroszország története (1997) című könyvében ugyanakkor azt olvashatjuk, hogy "Októberben Pétervárott tulajdonképpen nem kellett a rendszert megdönteni, mert az szinte magától összeomlott. A Téli Palota bevétele, amelynek során állítólag két ember meghalt, tulajdonképpen formalitás volt."

Szergej Mironyenko, az Orosz Állami Levéltár igazgatója 2007-ben úgy nyilatkozott, hogy Lenin nem volt a NOSZF vezéralakja. Noha személye egyáltalán nem elhanyagolható, de az kizárható, hogy egyedül ő irányította volna az eseményeket. Az igazgató kiemeli Trockij szerepét, aki ténylegesen kirobbanthatta és levezényelhette a forradalmat. Ezt támaszthatja alá az is, hogy Lenin október végéig a Finn-öbölben, Razlivban bújkált. A Téli Palota megrohamozására sem volt szükség: a felkelők egyszerűen az oldalkapukon jutottak be az épületbe.

Szovjet bélyegkiadások
 

Visszatérve Sztálinra, végül is milyen szerepe volt a forradalomban? Valószínűleg semmilyen. L. Arcibusev 1917-ben a bolsevik gyűlésekről készült rajzai egyikén sem szerepel a későbbi diktátor. Ha pedig egyiken sem lelhető fel az alakja, nagyon valószínű, hogy ott sem volt. Ezt igazolják K. Juon festményei is. Az egyik 1927-ben 👉, a másik 1935-ben 👉készült. Az elsőn az elnökségben Lenin mellett többek között TrockijLev Kamenyev és Alekszej Rikov látható.  A nagy előd helyébe lépő Sztálin azonban - mint fentebb már láttuk - nem maradhatott ki a történetből. A későbbi változaton Vlagyimir Iljics mellett Sztálin és két legközelebbi harcostársa, Vjacseszlav Molotov és Mojszej Urickij áll legelöl. 

A desztalinizáció után lassan kikopott Sztálin alakja is. Maradt Lenin a forradalmárokkal.

1967. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója
(MBK2008: 2412-2414 tervezte: Légrády Sándor, árusították: 1967. október 31. - 1968. december 31., 
példányszám megsemmisítéssel: 596 356 fogazott, 7 883 fogazatlan)

 

Nem szabad azonban elbagatellizálni 1917 szerepét, ugyanis tudjuk, mennyire átformálta a világot a Szovjetunió létrejötte. Ma már több mint száz esztendővel az események után azonban a NOSZF körülményeit kevés dolog tudja olyan frappánsan leírni, mint ahogy azt a Kádár-rendszerben suttogott vicc teszi.

  • Mi a baj a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal? 
  • ??
  • Semmi. Csak az, hogy nem volt nagy, nem volt októberi, nem volt szocialista és nem volt forradalom.

Sic transit...

A cikk 2020. november 19-én jelent meg a Mesél a bélyegalbum blogon. 

Források:
[2] Sz. Bíró Zoltán: 1917 orosz forradalmai
[3] Száray Miklós - Kaposi József: Történelem IV. középiskolák, 12. évfolyam, Tankönyvkiadó, Budapest, 2006
[4] Szilágyi Ákos: Az 1917-es Nagy Orosz Forradalom - Archaikus népi „szmuta” és modern forradalom
[5] Bakcsi György (szerzői munkaközösség vezetője): Útikönyvek- Szovjetunió, Panoráma, Budapest, 1979
[6] Kononov: Igaz történetek Leninről, Szikra, 1945
[7] Egyetemes Történelem, IV. rész, A legújabb kor története, 1950
[8] Jóvérné Szirtes Ágota - Történelem IV., Tankönyvkiadó, 1982