"Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, 
S tengert láttam, ahogy kitekinték."
Petőfi Sándor: A Tisza
 
 
Még élénken él az emlékeimben a 2013-as nagy árvíz, amikor a Duna Budapesten 891 cm-en tetőzött. A 2023. év vége felé közeledve ismét próbatétel elé állít bennünket a természet. Tíz éve nem látott hatalmas árhullám vonul le a Dunán és a Tiszán. Ebben a cikkben a bélyegek segítségével visszalapozzuk naptárunkat 1940-be és 1965-be.
 
Írásom köszönet is az árvízvédelemben segédkező embereknek, illetve emléket állít azoknak, akik a hazánkat sújtó árvizek során elvesztették szeretteiket, házaikat, életük munkájával felépített otthonaikat.
 

Árvíz 1940 tavaszán

Ebben a részben megtudhatjuk, hogy

  • mik voltak az 1940-es árvíz okai,
  • miért veszélyesek a jégtorlaszok és hogyan küzdöttek ellenük,
  • mi történt a jégzajlás után,
  • milyen károkat szenvedett az ország,
  • milyen bélyeggel próbálta segíteni a Magyar Királyi Posta az árvízkárosultakat.

Előzmények

Magyarországon még nem ropogtak a fegyverek, messze voltak a frontvonalak, ám a gazdaságot elkezdték felkészíteni a hadiipar kiszolgálására. Az első bécsi döntéssel visszacsatolt Felvidék és Kárpátalja is jelentős pénzügyi és katonai forrásokat vont el, ráadásul a mezőgazdaságban is láthatók voltak baljós előjelek.

Nemzetközi események 1940 első felében

1939/40 tele ugyanis különösen zord volt. December végétől március elejéig 21 napon -15 °C alá süllyedt a hőmérő higanyszála. A talaj 60 cm mélységig teljesen átfagyott, így a hó formájában lehullott óriási mennyiségű csapadékot a föld nem tudta beszívni.

Az alábbi ábrán látható, hogy 1940 januárjától megnövekedett a földekre hullott hó mennyisége (mely az addigi országos átlagnak a kétszerese volt), miközben a levegő hőmérséklete csak február végén, március elején emelkedett a fagypont fölé. Belátható, hogy ahhoz még hetek kellettek, hogy a tavaszi felmelegedés a csonttá dermedt talaj jegét is felolvassza. [1]

Az 1940-ben bekövetkező árvíz kiváltó okai (és összehasonlítás az előző 30 év átlagértékeivel) [1]
 

Az első árhullám: a veszedelmes jégzajlás

Az olvadék egy része a vizeinket terhelte, de jelentős része valójában el sem jutott odáig, már közvetlenül a felhalmozódás helyén problémákat okozott. Az olvadással egyidejűleg a bőséges márciusi eső megindult a folyamok felé. A vizek felszínét azonban vastag jégpáncél zárta le, amely a befogadóképességüket igencsak korlátozta.


1940. február, Balatonboglár. Háztetőig érő hó [1]

A nedvességet még mindig képtelen volt elnyelni a talaj, illetve a kora tavaszi napsütés hatására  a párolgás sem volt még jelentős. A Duna németországi szakaszán megindult hát a jégzajlás: nagy jégtáblák úsztak a vízen. Az osztrák szakaszon ez mindig 2-3 héttel korábban kezdődött, mint a Dráván. A két folyó összefolyásánál a kiszélesedő vízfelületen szétterülhettek volna a "jégszigetek", de már a felsőbb szakaszokon sem volt szabad az útjuk lefelé. A kanyarulatokban és szigetcsúcsokon feltorlódtak.

A jégtorlaszok meglehetősen veszélyes képződmények, mert az egyes jégtáblák lelassítják a víz folyását és megemelik a víz szintjét. Az ár ilyenkor a jég felületén folytatja útját. Előfordulhat az is, hogy a jeges ár a torlaszokat oldalt megkerülve a partokon át elárasztja a szárazföldet. Még az is megesik, hogy a megduzzadt folyam új medret vág magának. [2]
Egyes részeken 10-20 km-es torlaszok nehezítették a jég vonulását, míg el nem értek a bővebb Dráva-szakaszra, ahol már a lassú felmelegedés hatására később jégmentessé váló Duna-szakaszon szétszéledhettek.
Pozsony térségében 1940, március 10-én, Gönyű mellett 14-én, Visegrádnál 16-án este ment el a jég. Budapesttől délebbre, Százhalombattánál a torlasz március 18-án indult meg. Március 18-21. között a légierő repülőgépekkel bombázta az összefagyott jégtáblákat Mohács környékén, így a Duna magyarországi szakasza március 23-ára megszabadult a jégtől. [1]
[3] Illusztráció 

Melegfront érkezik

A budapesti szakaszon a vízállás eközben 724 cm-re emelkedett, amely 14 éves rekord volt. Ez meglehetősen nagy érték, ha összehasonlítjuk azzal, hogy a folyószabályozás után a jégmentes Duna legmagasabb vízállása 684 cm volt korábban. A Csepel-sziget mentén és Dunaföldvárnál kb. 100 cm-rel volt magasabb a vízszint, mint a valaha mért legnagyobb adat.

Március közepén dél felől melegfront tört be az országba, amely felgyorsította a hóolvadást. A melegedéssel eső is érkezett. Egy nap leforgása alatt hirtelen megáradtak a kisebb-nagyobb vízfolyások (KaposSióZalaRinya, stb.). A megnövekedett víztömeget a kis gátak nem voltak képesek elviselni, így azok átszakadásával jelentős terület került víz alá megbénítva a vasúti és a közúti közlekedést. Március 14-én egyszerre 9 vasútvonalon szűnt meg a forgalom a Dunántúlon.

[3] Illusztráció

A Kárpát-medence legmélyebben fekvő területe, a 100.000 km²-es Alföld számos folyó vízgyűjtője, itt hatalmas károkat okozott az ár- és a belvíz is. Hiába állítottak üzembe szivattyútelepeket, az elvezetéssel sem a csatornák, sem a szivattyúk nem boldogultak. [1]

Hullám hullám hátán

Egy újabb felmelegedés március 21. és 23. között megolvasztotta a Kárpátok hótakaróját is. Még le sem vonult teljes egészében a jeges ár, a Dunába ömlő folyók ismét megemelték a vízszintet. Budapesten március 30-án 689 cm-en tetőzött a folyó. A Szentendrei-szigeten lévő töltés ezekben a napokban már annyira meggyengült, hogy átszakadt és a Duna elárasztotta Pócsmegyert.

 Nemzeti Filmintézet: Filmhíradók online [4]

A Tiszát sem kerülte el a katasztrófa. Mellékfolyói, a megáradt Felső-Bodrog, a HernádBódva, a Zagyva és Tarna példátlan vízmennyiséggel táplálta második legnagyobb folyónkat, ráadásul itt még március 20. és 25. között veszélyes jégtorlaszok is súlyosbították a helyzetet (Sajó, Latorca, Ronyva). A belvizet gyakorlatilag nem volt hová elvezetni. A szivattyúknak a magas vízállás következtében magasabbra kellett emelniük a vízoszlopot, amely sok esetben teljesen lehetetlen volt. A belvíz Szeged környékén, Dél-Borsodban és Hevesben, Tiszafüred és a Sajótorok között volt nagyon súlyos.

Károk

Az árvíz több mint 8.600 km²-en okozott kárt Magyarországon. Ez 230 km²-en teljesen megakadályozta az ipari és mezőgazdasági feladatok elvégzését. A tavaszi munkák csak jelentős késéssel, áprilisban tudtak elindulni, ezért 1940-ben nagyon gyenge szezon ígérkezett. 

Jelentős volt az anyagi kár is. 14.000 lakóépület, 270 közúti, illetve 18 vasúti híd rongálódott meg vagy semmisült meg a természeti katasztrófa következtében. [1]

A vízzel elárasztott területek 1940 tavaszán [1]

1940. május 6. Árvíz - blokk

A tavaszi árvízkárosultak megsegítésére a Magyar Királyi Posta 1940. május 6-án 20 filléres címletű blokkot adott ki 1 pengő felárral, melyet 1940. május 31-ig árusítottak a postahivatalok.

A kibocsátó rendelet először 100.000 db-os példányszámot határozott meg, amelyet egy későbbi módosítással 200.000-re emeltek. A Magyar Bélyegek Monográfiája IV. kötete szerint az összes példányt sikerült értékesíteni. A vásárlóknak fejenként legfeljebb két darabot adtak ki.

Fogazatlan változatok is ismertek, ebből 88 db került forgalomba, amelyek valódi ritkaságnak számítanak. Piaci értékük ma több százezer forintra tehető.

1940. Árvíz-blokk (I.), 662

A bélyegkép a magyar honvéd hősi kiállását ábrázolja, aki az árvíz ellen emelt gát előtt állva testével és széttárt karjaival a gátat és a mögötte lévő anyát és gyermekeit védelmezi.

A blokk-keret különleges, pergamenszerű hátterén a magyar kiscímer elemei kaptak helyet. A felső részen hármas halmon a koronával ékesített kettőskereszt áll, míg a bélyegkép alatt a négy folyó, Duna, Tisza, Dráva, Száva stilizált ábrája jelenik meg. A stilizált folyók fölött "AZ ÁRVÍZSÚJTOTTAKÉRT", míg alatta "1940" felirat olvasható. A blokkot Légrády Sándor tervezte. [5] 

1940. május 19. és 27. Árvíz - sor

 A blokk mellett három címletből álló, a blokkéval azonos bélyegképpel rendelkező sorozatot bocsátottak forgalomba 56 fillér felárral. Az egyes címleteket nem egyszerre kezdték értékesíteni: A 20+50 filléres 1940. május 19-étől (1940. június 30-ig), a 10+2 és a 20+4 filléres pedig 1940. május 27-től (1940. július 31-ig) volt kapható a postahivatalokban.

A 20+50 filléres címlet mind a 200.000 példányát eladták. A kibocsátó rendelet 10+2 filléres esetén 1.500.000 db-ot, a 20+4 filléres bélyeg esetében pedig 1.000.000 db-ot határozott meg, de ebből nyomdai megsemmisítés után alábbi darabszám maradt:

20+50 fillér - 200.000 db,

10+2 fillér - 376.077 db,

20+4 fillér - 339.883 db.

[5]

1940. Árvíz (II.), 663-665



 

Árvíz 1965 tavaszán

Ebben a részben megtudhatjuk, hogy

  • mik voltak az 1965-ös árvíz okai,
  • milyen hosszú ideig tartottak ki a védművek és az árvízi védekezésben részt vevők,
  • miért nem volt gátszakadás a magyarországi Duna-szakaszon,
  • mi mentette meg Esztergomot, hogy teljesen elárassza a Duna,
  • hogyan nézett ki az árvíz számokban,
  • mi történt a Csallóközben,
  • milyen bélyegeket adott ki a Magyar Posta.

Az országot 1965-ben sújtó tavaszi árvizet ugyan nem előzte meg jeges ár, súlyossága azonban rég nem látott méreteket öltött. Noha a földeken a tél elmúltával már elkezdték a mezőgazdasági munkát, szántottak és vetettek, rövidesen egy 120 napon át tartó küzdelem vette kezdetét az országban.

 

Előzmények

1964/65 telén Magyarországon bőséges hó hullott, egyes részeken az évi maximumokat is súrolták a mért értékek. A Nyugat-Dunántúlon sok helyen 15-20 cm-es volt a hótakaró, az Alpokban pedig az 1.000 m-nél magasabban fekvő területeken hatalmas hótömeg gyűlt össze. A hó többször is olvadni kezdett, de az igazi felmelegedés csak márciustól indult meg. A talajvíz folyamatosan emelkedett, növelve a Duna és a mellékfolyóinak vízszintjét.

A tavaszi enyhe idővel az eső is megérkezett. 1965 áprilisában a Rába vízgyűjtő területén rövid idő alatt a havi átlag kétszeresét megközelítő 100-130 mm mennyiségű csapadék hullott. A krónikák szerint a Vas megyei Magyarnádalja községben április 19-én és 20-án egész álló nap zuhogott az eső, a földeket elborította a víz, az árkok megteltek csapadékkal. [9]

1965. április 21-én a Rába és mellékvizei, a Gyöngyös-patak és a Répce-folyó áradni kezdett. A Kőszeg menti falvak és Szombathely belterületének egy részét is elöntötte a víz. A nyugat-magyarországi vizek áradása mindig is intő jel volt, mert előre jelezték a nagy dunai árvizek kialakulását. Víz egyre gyorsuló ütemben árasztotta el az ártereket, a patakok, folyók medrükből kilépve falvakat és városokat veszélyeztettek.

Árhullámok a Dunán

A 120 napon át tartó katasztrófahelyzetben hét árhullám vonult végig a Dunán. A mintegy 610 km-es töltésnek több helyen 2-3 m magas vízoszlopnak kellett ellenállnia. Budapesten a folyó vízállása elérte a 845 cm-t.

Szülővárosom, Esztergom is példátlan küzdelemmel védte a várost az áradattól. Hazánk első fővárosát sem fogadta felkészületlenül a próbatétel. Az 1954-es szigetközi árvíz és az 1956-os jégár következtében megkezdődő partvédelmi munkálatok 1965-re már jóformán befejeződtek. Esztergomban 1960 és 1964 között pedig új védelmi fal épült a Lenin sétányon (ma Kis-Duna sétány), amely ellenállt az áradatnak. [10]

1965 - Az esztergomi Kis-Duna, háttérben a Bottyán híd, és a remekül kivitelezett partvédelem [10]

Noha a védművek kitartottak, folyamatos volt a szivárgás. A lehulló csapadéknak nem volt hová elfolynia, így a város mélyebben fekvő területein kisebb-nagyobb folyók alakultak ki. Így fordulhatott elő, hogy 1965 júniusában Esztergom lakói csónakkal közlekedtek a városban.

1965 - Esztergom, Bajcsy-Zsilinszky utca [10]

A legkritikusabb helyzet

Szigetköz, a Szentendrei-sziget, illetve a Mohácsi-sziget a legfenyegetettebb árvízi szakaszoknak számítottak. A Duna Komárom térségében már a Budapest-Bécs vasúti és közúti közlekedést is veszélyeztette, de a gigászi munkának köszönhetően nálunk nem történt tragédia.
Nem úgy Csehszlovákiában, ahol számos magyarlakta település víz alá került. A Csallóköz nagy részét tengerré változtató folyó 4.000 lakóházat döntött romba, 6.000 megrongálódott, 250 km-nyi utat és 70 km-nyi vasutat öntött el. A Csallóköz északi szomszédunk éléstára ma is. 94.000 hektárnyi termőföldön megsemmisült a termés.

A komaromonline.sk a következőt írja:

"Június 17-én a vízszint már elérte a 801 cm-t, és ekkor bekövetkezett az, amitől az Alsó-Csallóköz lakossága leginkább rettegett: a közel három hónapja megáradt Duna vize Kulcsod és Csicsó között is átszakította az elázott gátat, kb. 86 méter szélességben. A keletkező hasadékon keresztül a Dunatáji Krónikában közölt adatok szerint közel egymilliárd köbméter víztömeg zúdult a Csallóközre, ami meghaladta az árvai mesterséges duzzasztógát maximális vízkészletét. A kiáradt víz egy-két nap alatt elöntött mintegy 1200 négyzetkilométernyi területet a Komáromi, Dunaszerdahelyi és Érsekújvári járásban." [8]
Csallóköz - Világossal jelölve az elöntött területek[8]

Jól szervezett védekezés

Visszatérve a magyarországi árvízvédelmi védekezésre, összességében megállapítható, hogy a teljes katasztrófa elkerülése sikeres volt. Ekkora már gépesítették a munkálatokat, nagyjából 1.200 dömper és több száz korszerű munkagép segítette az emberek munkáját. Az állam minden létező és bevethető erőt mozgósított: májusban még pár ezer fő, a júniusban bekövetkező hetedik árhullám idején már 30-40 ezer fő dolgozott a gátakon és a veszélyhelyzet elhárításában.  Ebből 11.000 katona volt. Az emberek szorgosan töltötték azt a 4.000.000 homokzsákot és rakták le azt a 40.000 tonna követ, amellyel védték saját és mások otthonát, az utakat, termőföldeket, gyárakat és üzemeket. [6]

 

1965. augusztus 14. Árvíz-sor és -blokk

Az 1965. évi tavaszi árvízkárok felszámolásának és az árvízkárosultak megsegítésének támogatására a Magyar Posta 1 Ft + 50 filléres alkalmi bélyeget adott ki, amelyet 1965. augusztus 14-étől 1965. december 31-ig árusítottak. A bélyegenkénti 50 fillér felárat az árvízkárosultak megsegítésére fordították.

A bélyegkép barna keretben egy árterületet ábrázol vízből kiemelkedő háztetőkkel és a lakosságot mentő katonai motorcsónakkal. A bélyegkép felett "Az 1965. ÉVI ÁRVÍZKÁROSULTAK JAVÁRA" felirat olvasható. 

1965. Árvíz (III.), 2195

1965. augusztus 14-én az alkalmi bélyeghez egy blokk-kiadás is csatlakozott. Árusítási időtartama megegyezett a bélyegével.

1965. Árvíz blokk, 2196

A blokk kerete bal oldalon kék színben a Duna vonalát ábrázolja ezek mellett piros színnel feltüntették a legmagasabb vízállásokat. A bélyegkép az 1838. évi pesti jeges árvíz emlékére készült domborművet mutatja be.

Holló Barnabás domborműve a Ferencesek templomának falába építve. Wesselényi, az árvízi hajós [11]

A 4.350.000 példányban megjelent bélyeget, illetve a 238.518 darab blokkot Gál Ferenc tervezte. [12]

Forrásjegyzék

Az alábbi források írásom remek alapjául szolgáltak, köszönöm a szerzőknek!

[1] Fürjes Szabolcs: 1940, amikor a zord tél után pusztító árvizek jöttek
https://itthonrolhaza.hu/1940-amikor-a-zord-tel-utan-pusztito-arvizek-jottek/
[2] https://www.arcanum.com/hu/
[3] https://vizeink.hu/wp-content/
[4] https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=3724#
[5] A Magyar Bélyegek Monográfiája IV., Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 1971.
[6] https://mult-kor.hu/
[7] http://komaromonline.sk/1965-az-arviz-kepekben-grafel-lajos-gyujtemenye/
[8] https://www.deltakn.sk/amikor-a-viz-volt-az-ur/ KÉP!!!
[9] http://magyarnadalja.hu/az-1965-os-nagy-arviz/
[10] https://dunaiszigetek.blogspot.com/
[11] https://vasarnap.hu
[12] A Magyar Bélyegek Monográfiája VII.